A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sherry. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sherry. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 12., vasárnap

Fedezzük fel a Sherryt!

...meg a Manzanillát!
Az angolok tehetnek mindenről. A tündöklésről és a bukásról is. A Sherryt, ezt a különös spanyol borcsodát ugyanis kétségkívül a britek tették világhírűvé, de ők tehetnek arról is, hogy ma már egyre kevesebben fogyasztják – különösen a fiatalabbak közül. 
A Vasárnapi Blikk-nek írt cikkünk teljes változata.

Ezek itthon is hozzáférhetők.
A legenda szerint Őfelsége kalóza, Sir Francis Drake közel háromezernyi hordó Sherryt zsákmányolt a legyőzött spanyol Armadától, amellyel aztán szó szerint elöntötte a Szigetországot: elindítva hódító útján a Vino de Jerezt, angolosított nevén, a Sherryt. Ez az „erősített bor” aztán olyannyira szerves része lett a brit kultúrának, hogy a következő évszázadok során a legtöbb nagy Sherry-márka egyenesen angol családok nevét viselte, és nehéz volt elképzelni valamire való viktoriánius regényt, vagy akár Miss Marple-történtetet anélkül, hogy abban pipázó uraságok és erkölcsös aggszűzek Sherryt ne szopogattak volna. És éppen ettől kapcsolódott lassanként valamiféle öreges, divatjamúlt érzés a Sherryhez sokak fejében, hogy az újabb nemzedékek végül le is szoktak róla. 
Pedig sokat veszítenek vele. Kevés olyan univerzális étvágycsináló ital létezik, mint egy jóféle, száraz Sherry. Az angol ötyék ugyanis rendszerint valami édesre hangolt Sherry-alapú desszertbort kortyolgatnak a regényekben, ám az igazi Sherry mindig száraz. A Palomino szőlőből nyert mustot ugyanis hagyják teljesen kierjedni, vagyis az élesztők minden cukrot alkohollá bontanak benne. És a Sherry élete csak ekkor kezdődik igazán. 
A fiatal bort ugyanis borpárlattal 15-17 fokosra erősítik, majd olyan porózus, laza szerkezetű hordókba töltik, amelyekben ráadásul „kétöklömnyi” űrt is hagynak a bor teteje és a jól szellőző hordódongák között. Ez az, ami más bornál tilos, hiszen a pince levegőjében megtalálható élesztőgombák és az oxigén tönkretenné: oxidálná a bort. A Sherrynél azonban éppen erre pályáznak a Cadiz környéki gazdák: hagyják, hogy az élesztő szép, kenyértészta-jellegű réteget növesszen a bor felszínén. Ez az élesztőréteg a ’flor’, amely alatt aztán – minimum három éven át – gyakorlatilag a levegőtől elzártan érlelődik a Sherry. Az eredmény egy száraz, egyszerre gyümölcsösen friss és gyógynövényekre, pörkölt magvakra, kelt tésztákra emlékeztetően összetett ízű erősített bor: a Sherry. És nemcsak a Sherry készítése, de az érlelése is különleges. A Sherryt ugyanis afféle hordópiramisokban „nevelgetik”: alul akár 9, felül 1-3 hordónyi Sherry trónol a hatalmas, katedrálisokra emlékeztető érlelőházakban – ez az úgy nevezett solera-rendszer. A borász aztán meghatározott időszakonként kivesz néhány palacknyit a legalsó sorból és a hiányzó mennyiséget mindig az eggyel felette lévő hordókból tölti vissza. Valószínűleg ez a világ legbecsületesebb multi-level marketingje: az egyes évjáratok itt olyan ravaszsággal keverednek egymással, hogy az valóban utolérhetetlen ízt ad a Sherrynek. 
Nem véletlen, hogy a spanyolok már 1933-ban levédtek mindent, amit e technológiával kapcsolatban le lehet. Még azt is, hogy hol készülhet ilyen néven forgalomba hozott erősített bor: kizárólag három spanyol város környékén, az ún. Sherry-háromszögben. (Ennek központja Jerez de le Frontera, amely az ital névadója is: Jerez ugyanis angolosan Sherry.) 

Az utóbbi időben azonban mintha valami itthon is megmozdult volna a Sherry-fronton: a legjobb borszaküzleteken túl immár néhány hipermarketben is feltűntek a Sherry jellegzetes, kissé ormótlan üvegei az elmaradhatatlan csavarzárral. Ráadásul egészen versenyképes áron, 3000 forint körül. Érdemes tehát bizalmat szavazni egy-egy üveg Fino, Amontillado, esetleg Oloroso érlelésű Sherrynek vagy Manzanilla-nak. Ha megkóstoljuk, talán megértjük Magellánt is, aki Föld körüli útjára készülve állítólag többet szöszmötölt a megfelelő Sherryk, mint a fegyverek beszerzésével.

2011. október 25., kedd

Kései szüret

A meleg és száraz időjárásnak köszönhetően – ahogyan erről az előző cikkünkben írtunk – idén korán kezdődött a szüret és ezért előbb is ér véget. Nem így Tokaj-Hegyalján: a hegyaljai borosgazgák, bármennyire is furcsán hangzik, még a napokban is eső után fohászkodnak. És várnak. Ugyanis a természetes édes borok – amúgy vénecske – királynője, az aszú nem jöhet létre a nemespenész, lánykori nevén Botrytis cinerea közreműködése nélkül, ami viszont a meglehetős szárazságban csak nem akaródzik megjelenni, ehhez kellene neki némi nedvesség. Ezért egyelőre kérdéses, hogy lesz-e egyáltalán 2011-es aszú.

De miért is fontos ennyire a botritisz? Ez a gomba elvékonyítja a bogyók héját, így segítve elő, hogy a szőlőszemek elveszítsék nedvességtartalmuk nagy részét, és ennek hatására a cukor, a sav, az aromák, az illatok koncentrálódjanak benne. Hasonló folyamat, azaz a töppedés persze akkor is végbemegy, ha nincs jelen a nemesrothadás, de a magyar bortörvény szerint csak az a természetes édes bor lehet aszú, fordítás, máslás és szamorodni (azaz Tokaji borkülönlegesség), amelynek szőlője a nemespenész következtében töppedt be. Ezen felül további követelményeknek is meg kell felelni: így például a „leggyengébb”, azaz 3 puttonyos aszú legkevesebb 60 g/l természetes cukrot kell, hogy tartalmazzon, míg a 6 puttonyos esetében ez az érték már 150 g/l. Továbbá az is előírás, hogy bizonyos időt e boroknak tokaj-hegyaljai pincében kell tölteniük, ezen belül is pár évig fahordóban (aszú esetében 2 év, szamorodni, máslás és fordítás esetében 1 év) kell érlelni. És a szabályok sorának itt még nincs is vége.

A Tokaji borkülönlegességek és a többi természetes édes bor (amelyek akár Tokaj-Hegyalján is készülhetnek) között tehát az a fő különbség, hogy előbbi készítése során sok szabályt be kell tartani, a cukortartalomtól a hordós érlelésen át, egészen a nemespenész jelenlétéig bezárólag, ami azt utánozhatatlan aromát adja a bornak. A hasonlóság pedig, hogy ugyanúgy későn, azaz október végén és novemberben szüretelik, mint a botritiszes fajtákat, jóllehet a „sima” késői típusoknál megengedett a gépi szüret, hiszen nem szükséges a szemenkénti válogatás. Kihívást jelent a fás kocsány, amely miatt bogyózni nem nagyon lehet, illetve, hogy a botritisz nélkül töppedt bogyók héja vastagabb, ami az áztatás során hajlamosabb cseresedni. A kevesebb macerának köszönhetően viszont a kései szüretelésű borok ára is kedvezőbb: két-háromezer forint körül már nagyon szép tételek találhatóak, a Royal Tokaji Áts Cuvéejétől Ungváry Vayi Cuvéején át egészen az Oresmus Késői Szüretéig bezárólag. És nem győzzük eléggé hangsúlyozni: a magyar konyha alapvetően csípős jellegét jól ellensúlyozzák ezek a természetes édes borok, úgyhogy csak kísérletezzenek vele bátran.

Szót kell ejtenünk ehelyütt a nem természetes édes borokról is. Természetes édes bor tehát úgy születik, hogy meghatározott mértékű, természetesen jelen lévő cukor marad a borban a kierjedés után. (Ismétlésképpen az erjedés folyamatáról: a szőlőben lévő cukor az élesztőgombák áldásos tevékenységének köszönhetően alkohollá erjed. És teszi ezt mindaddig, ameddig az összes cukrot el nem fogyasztotta, illetve addig, ameddig el nem pusztul a gomba: ez olyan 15%-os alkoholtartalom körül következik be. Az a cukor, ami eddig a pontig nem erjed ki, maradékcukor formájában a borban marad, és mennyiségétől függően lesz száraz (max. 9 g/l), félszáraz (max. 12 g/l), félédes (max. 45 g/l) vagy édes (45 g/l felett) iskolázású.) A nem természetes édes boroknál, mint amilyen a portói vagy bizonyos típusú sherry-k (pl. Oloroso Dulce), a borász nem várja meg, míg az élesztőgombák mindent cukrot felfalnak, hanem alkohol hozzáadásával megöli őket, ezzel megállítja az erjedést, így egyrészt több cukor marad a borban, másrészt maga az alkohol is édes érzetet ad. További példája a nem természetes édes bor készítésének, amikor a musthoz olyan mennyiségű répacukrot adnak, amely végül nem tud teljes mértékben kierjedni. Utóbbi sajnos még mindig túlzottan népszerű a hazai fogyasztók körében, pedig ha már édes borra vágyunk, jobb kelet felé fordulni: Tokaj-Hegyalja késői szüretelése pont időben van.