2012. július 8., vasárnap

Sangría: üdítő felnőtteknek


Kezdjük a lényeggel: a Sangría nem bor. Nem is csak azért, mert még az európai uniós szabályozás is csak ízesített boralapú italnak engedi nevezni, hanem azért, mert éppen azt tünteti el a borból, amiért azt egyébként inni szeretjük: a saját karakterét. 
A Vasárnapi Blikk-nek írtuk.

Adult movie.
A Sangríának nincs saját karaktere, abból legföljebb az alkohol marad meg, illat- és ízaromáját egyaránt a benne lévő gyümölcsöktől kölcsönzi. Ezzel együtt, az ibériai félsziget, majd – a spanyolok és portugálok hódításai nyomán – Latin-Amerika kedvenc nyári „felnőtt üdítője” érdemes a figyelemre. Annál is inkább, mert már a hazai hipermarketekben is olcsón hozzá lehet jutni egy-egy nagypalackos (másfél literes) Sangríához – sokan azonban nem tudják, hogy érdemes inni. Merthogy nem felbontás után, ahogy egyéb borokat.
A Sangría szóban a spanyol ’sangre’ tő található, amely vért jelent. Ez rögtön utal is az ital színére: az esetek kilencven százalékában ugyanis vörösborból készítik a Sangríát. (Argentínában csinálnak fehérborból is efféle bólészerűséget, azt clericónak hívják – a spanyolok pedig sangría blancának, azaz fehér Sangríának.) 
Bármilyen vörösbor jó Sangríához? Nem egészen. A Sangríához olyan bort használnak fel, amely nem erjedt ki teljesen, azaz az élesztők nem zabálták föl a mustban lévő összes cukrot. Mi ennek az eredménye? Az, hogy a borban bőven marad még vissza cukor, vagyis édes lesz, a kész bor alkoholfoka viszont alacsony: 6-7% körüli. (Éppen ezért nem lehet hivatalosan bornak nevezni.) Ennek ellenére a kész Sangríát sok helyütt tovább édesítik: azok, akik tényleg mindenre képesek, cukorral; a borkultúra iránt minimális tiszteletet érző Sangría-ivók viszont mézzel, gyümölcssziruppal, édes narancsok facsart levével.
A lényeg azonban a gyümölcs. Itt jószerint nincs szabály, de az alapbor(szerűség) édességét ellensúlyozandó a citrusfélék viszik a prímet: a narancs, a citrom, a lime. Elmaradhatatlan hozzávaló még az alma (főleg a zöld), de a legtöbb receptben találni különböző dinnyéket, mangót, ananászt, vagy akár néhány karika banánt is. (Dél-Spanyolországban van egy zurra névre keresztelt változat, az őszibarackra és nektarinra épül.)
A recept igazán nem atomfizika: egy dologra kell figyelni, hogy hagyjunk időt az ízek összeérésére. Esti partira készülve például érdemes már koradélután összevágni a gyümölcsöket, egy nagy kancsóban felönteni Sangría-alapborral és berakni jónéhány órára a hűtőbe.
Azok, akik a tűző napon is keménynek akarnak mutatkozni, borpárlattal is erősíthetnek a receptúrájuk alkoholfokán, de ez tényleg felesleges: a Sangría végtére is egy üdítőital – felnőtteknek. Nem kell túl komolyan venni…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése