Pannonhalmi Apátsági Pincészet

(B)ora et labora!

„Pannonhalma mintegy királyi széken lebeg az alatta ellapult sík felett, hosszan elnyúlt szőlők végében. Szent Márton a monostor hegye alatt fekszik, játékos gyümölcseivel. Mindenfelé látni nyomait az itt bölcsen és erővel munkáló kéznek.”
A Népszabadság Magazinban megjelent cikkünk teljes változata. 

Fotó: Hodos Sándor

A kép, amelyet 1831-ben rögzített az utazó, a II. világháborút követően fél évszázadon át nem volt látható. Az évezredes bencés szőlőkultúra az államosítást követően évtizedekre megszakadt. A rendszerváltást követően azonban, „a szabadság kínálta lehetőséggel élve múltat és jövőt egybe vetve” – amint azt Várszegi Asztrik főapát megfogalmazta – újraéledt a régi hagyomány. A korabeli utazót egyébként Kazinczy Ferencnek hívták, és – a népszerű tévhittel ellentétben – csak közvetve volt Pannonhalma névadója: barátja, Guzmics Izidor keresztelte el így a hegyet, igaz, a nyelvújító által kigondolt Széphalom mintájára. Szent Márton hegyét azóta nemcsak szőlő borítja újra, de az itt születő bor is kezdi visszanyerni régi hírét: a Pannonhalmi Apátsági Pincészet (amely címerében büszkén hirdeti, hogy A.D. 996-ban alapították) tavaly már az Év Pincészete lehetett. A Liptai Zsolt borász-birtokigazgató vezette csapat sikerét sajnos már nem érhette meg az újjászületés szakmai mentora, Gál Tibor egri borász. A kapuit 2003-ban újranyitó pincészet jelenleg mintegy 50 hektáron terül el, termőterülete löszös, homokos, Elzász és a Loire-völgy ültetvényeinek éghajlatához hasonlítható, ezért szépnevű dűlőin (Széldomb, Babszökő, Tavaszó, stb.) a fehér szőlőfajták dominálnak: a rajnai rizling, a sauvignon blanc és – a bencés hagyományokat követve – az olaszrizling. A fehérszőlő mellett, kisebb arányban kékszőlő is terem, leginkább pinot noir, merlot és cabernet franc.

A bencések mindig büszkék voltak rá, hogy az adott kor legmagasabb szintű szőlő- és borkultúráját művelték és ez ma újra így van: az apátság modern pincetechnológiája évente több mint 300 ezer palack minőségi bor készítését teszi lehetővé. Mindennek alapja a négyszintes  feldolgozó-épület, ahol megvalósítható az ún. gravitációs anyagmozgatás. (Ez Pannonhalma esetében két dolgot jelent. Egyrészt: a 18 méter mélyen a föld alá nyúló komplexumot úgy alakították ki, ahogy a szőlő feldolgozási munkálatai egymást követik – fent a présbe töltik a szőlőt, lent, a hegy gyomrában pedig már az érlelő pince várja a kész bort. Másrészt: az anyagmozgatás új módja azt is jelenti, hogy nem a szőlő megy a géphez, hanem a gép a szőlőhöz – egy, a Présház tetejében helyet kapó daru szállítja egyik helyről a másikra azokat a gépeket, amelyekre éppen szükség van.)
A pincészet már több válogatással és házasítással ért el komoly sikert, igaz, a pályatársak az ég felé mutogatva gyakran említenek bizonyos „protekciót”, amellyel nehéz versenyezni… Csak a legutóbbi időből ilyen elismerés az idei Pannon Bormustra egyik csúcsboraként kiemelt Pinot Noir Válogatás 2009, amely a kiváló évjárat 52 hordójából válogatta össze a legszebb tételeket, vagy a Monde Selection Bruxelles-verseny 2011-es fordulójában ezüstérmet nyert Pannonhalmi Hemina 2009. (A ’hemina’ egyébként régi mértékegység, Szent Benedek Regulája szerint naponta ennyit, nagyjából 3 dl bort ihat egy mértéktartó keresztény – igaz, azt is jobbára vízzel keverve.)

Az Ora et labora! (Imádkozz és dolgozz!) regulájának betartása amúgy nemcsak a borra volt jótékony hatással, de az épített környezetre is. Az szorgalmas infrastrukturális és turisztikai fejlesztéseknek köszönhetően még kedveltebb zarándokhellyé vált Pannonhalma. A Pincészet mellett működik a – szintén apátsági tulajdonban lévő – Viator Étterem és Borbár, ahol kulináris élményekkel is gazdagodhat a vándor, aki betér a Kosaras-domb, építészetileg is különleges komplexumába (tervező: Czigány Tamás, CZITA). A minimál designhoz, a korszerű technológiával dolgozó, mai trendeket követő konyha párosul, ahol természetesen a Pincészet boraira komponált ételkülönlegességek is megtalálhatók. Sokan merésznek találták a hagyományokat őrző Apátság patinás épülete mellé emelt modern építményt, de ennek köszönhetően Pannonhalma mára – a gasztrókalandorok mellett – a modern, magyar építészet rajongóinak és a fotósoknak is kedvenc célpontjává lett. Sőt, egyre inkább az a jazz kedvelői számára is: a Pincészet kóstolóteraszán ugyanis immár ötödik éve rendezik meg a Pannonhalmi Jazz-Terasz nevű rendezvényt. Az ötletgazda maga is lelkes jazz-rajongó, akinek régi álma vált valóra azzal, hogy nemzetközileg is elismert zenészeket hoz össze a bor és jazz szerelmeseivel. Az elegáns pannonhalmi bor és a smooth zene valahogy mindig egymásra (és  telt házat adó rajongótáborra) talál. Még az időjárás szeszélye sem akadályozhatja meg egy-egy rangos előadó sikerét, mivel a szervezők találékonysága határtalan. Így volt ez a legutóbb is, amikor a Jazz-Terasz-ból rögtönzött „jazz-garázs” lett a Viator jóvoltából és – a hűvösre való tekintettel – a közönség rozé helyett inkább a merlot-cabernet franc alapú Infusiot kérte a poharaiba. (Egyébként az ’infusio’ név is a bencés hagyományról mesél: a szerzetesek ugyanis három osztályba – cselédbor, konventbor és infusio – sorolták a boraikat, amelyek közül ez utóbbi jelentette a prémiumkategóriát.)
Idén még egy koncert várható ezen a helyszínen, ezúttal azonban remélhetőleg már lelket simogatóan meleg naplemente és ízlelőbimbókat ébresztően pincehideg, pannonhalmi Prior (rajnai rizling válogatás) kíséretében.