Új könyv a bor és a művészet kapcsolatáról
Az Isten (és a kiadó) is ajándéknak teremtette ezt a könyvet. Tördelése, külcsíne elegáns, a tartalma pedig se nem túl tömény, se nem túl híg ahhoz, hogy a név- és, születésnapok, vagy férfi vendéglátóknak adott tökéletes szuvenír legyen: bevetését a díszcsomagolásban váró jolly joker ajándéktárgy, amiből betárazni is érdemes. Hogy mást ne mondjunk: nyurga alakjával épp befér egy üveg bor ajándéktasakjába, a palack mellé.
De mást is mondunk.
A csinos kötetecske alapállása szerint szétbogozhatatlanul fonódik egybe a bor születése és a művészet, amelyre aztán végképp igaz Karinthy megfigyelése, miszerint „már az ókori görögök is…”. És a görögöktől így tovább, az emberi civilizáció krónikáján keresztül-kasul: a római poéták bordalaitól a könyvek könyvén (Biblia) és a drámaírók drámaíróján (Shakespeare) át egészen a kortárs művészekig a bor mindig az ihlet (egyik) forrása volt. Egy múzsa, amelyet csak kevesen neveztek nevén. (Bár, Kelet-Közép Európa a kivételt erősítő szabály, elég, ha a csak a mi Hajnóczynkra gondolunk.)
A kötet tanúságtétele szerint a bor arra ösztönzi a lelket, hogy megénekelje az életet, a szerelmet, a szenvedést, égi és földi örömöket. A bor furcsán kedves megvilágításba helyezi Kassák Lajos mondatát, miszerint „A művészetnek nem célja, hanem oka van” – és ez okok közül egy a bor, a bor adta mámor. Az Isten a párducon című kötet szerzőjét, ifj. Zilai Jánost azonban ez a válasz nem elégíti ki: megkísérli megfejteni a bor élményét is, majd megmutatja azt a lenyomatot is, amit a bor hagyott a művész lelkében, és ezáltal persze a – szöveggyűjteményeken és képgalériákon keresztül bemutatható – művészetben is.
Szinyei Merse Pál: Majális |
August Renoir: Evezősök reggelije |
Az Isten a párducon második fejezetében a bor élményét kívánja megragadni, azonban ezúttal nem esztétikai megközelítésben, hanem azzal a szándékkal, hogy darabokra szedje, majd kategorizálja az érzést, amit a bor okoz. Ez persze vékony jég: a bor élményét ugyanis a fogyasztók többsége nem annyira elemezni, mint inkább átélni akarja, ami viszont az elemző képességekre hat vissza, 22-es csapdájába csalva a jóhiszemű borisszát… Így talán Platón, Szent Ágoston vagy éppen Freud hármas rendszereinek (vágy-akarat-eszme, test-szellem-lélek, tudatos én – ösztön én – felettes én) mintájára táblázatba foglalni a bor okozta „élmény tartalmakat” nem feltétlenül sikerre ítélt vállalkozás, ám szerencsére ez a szellemes könyv, mint minden tisztességes borbarát, ismeri a mértéket és megmarad a keretek felrajzolásánál (borélmény-dimenziók: természeti-emberi-isteni).
Az Isten a párducon Homérosz, Baudelaire, Nietzsche vagy Hamvas Béla borban áztatott művei közt bor-művészeti bédekkerként navigálja az istenek és természeti erők örvényébe került szédült olvasót, hogy aztán egyfajta végkifejletként megmutassa a bor mámorának igazi természetét, a happy endet, a beteljesült szerelmet.
Kiadó: Mezőgazda Kiadó
Terjedelem: 127 oldal
Ár: 3200 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése