Világtalan borvilág

A Vasárnapi Hírekben megjelent cikkünk.

A borok világában a „vak” kifejezés ugyan elég sokszor felbukkan – hiszen bevett, sőt bizonyos szint felett kötelező módja a borok értékelésének az úgynevezett vakkóstolás –, ám csak ritkán merül fel a téma egy sokak számára láthatatlan csoporttal, a vakokkal és gyengénlátókkal kapcsolatosan. Pedig az akadálymentesítés fontosságát nem csak az emberi méltóság megőrzéséhez minimálisan szükséges járdák és épületek esetében kellene szem előtt tartani (nota bene az is eléggé gyermekcipőben jár idehaza), de mi, látók az élet napos oldalát, például a borok világát is jobban megnyithatnánk világtalan társainknak. A Budavári Borfesztiválon ez most sikerült.

Állandó sötétségben élve a vacsorához vagy csak egy baráttal való fecsegéshez passzoló bor kiválasztása nagy kihívás (ráadásul ez látóként sem mindig egyszerű feladat), hiszen tapintásra minden palack egyforma, és legfeljebb azt tudja eldönteni a lelkes hozzáértő, hogy rajnai, burgundi vagy bordói palack van a kezében. Egy profi borszaküzletben persze lehet segítséget, tanácsot kérni, ám ez a kiszolgáltatottság érzését csak növeli, így jó eséllyel távol tartja nem látó társainkat a borok csodálatos világától. A megoldást tehát az jelentheti, ha olyan felületeket adunk világtalan társainknak, amelyeket értenek, amelyeket el tudnak olvasni, így a segítségünk nélkül szabadon tájékozódhatnak: Braille-írásos címkéket és feliratokat.

A vakok számára is értelmezhető címkét elsőként az észak Rhone-i Chapoutier borászat alkalmazta, melyet Magyarországon először (és azóta is egyetlenként) a Gróf Buttler Pincészet vezetett be: 2004-es borait már így dobta piacra. És ezt a módszert alkalmazza a spanyol Lazarus pincészet is, mely borainak Braille-írásos címkéje minden dizájner-portált megjárt. 

Azt, hogy a kezdeményezés nem pusztán marketing-célt szolgál, igazolja, hogy nevezett spanyol pincészet vak borászokat is alkalmaz, sőt, a Rioja Egyetem enológia szakával együttműködésben borászati képzést is nyújtanak, kifejezetten világtalanoknak. Oktatást illetően egyébként Magyarországon is megjelent az első fecske: Herczeg Ágnes (aki nem mellesleg a már említett Gróf Buttler pincészet vezérigazgatója) önszorgalomból vak fiataloknak tart időnként borkóstolót, amely energia-befektetés végül be is érett: egyik lelkes mentoráltja idén a Kertészeti Egyetem szőlész-borász szakának első éves hallgatója lett. Lehet, hogy ennek köszönhetően már nincs olyan messze, hogy egy vak is bekerüljön a Master of Wine-ok legendás és roppant szűk csapatába. 

Előbbi példák is azt mutatják, hogy a vakok számára is átélhető a bor világa, a borok vásárlásától kezdve a borok készítéséig bezárólag. És Magyarországon is vannak olyan kezdeményezések, amelyek arra tesznek kísérletet, hogy egyrészt közelebb vonja a vakokat és gyengénlátókat a borhoz, másrészt felhívja a látók figyelmét azokra a nehézségekre és sajátosságokra, amelyekkel a vakok a borkóstolás során találkoznak. 

A 20. Budavári Borfesztivál vigíliáján a hozzá kapcsolódó Boregyetem keretében megrendezték az első valóban vak kóstolót, ahol a koromsötét pincében botorkáló borszakírók és borbloggerek végre átélhették azt, ami az egy emelettel feljebb ülő Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének vállalkozó kedvű tagjai számára a létezés természetes formája. De nem pusztán a sötétség megélése volt a cél: míg világtalan társainknak egy egyetemi docens mutatta meg a borkóstolás csínját-bínját, addig mi a sötétben azt teszteltük, hogy érzékszerveink és agyunk hogyan reagál akkor, ha egy pohár borral a kezünkben csak az orrunkra és az ízlelésünkre hagyatkozhatunk. Elhagyatottság, bizonytalanság, kétkedés érzése keveredett a sötétben, majd egyre több íz és illat jutott el a tudatunkig, míg végül a nyomasztó sötét meditatív közeggé vált, amelyben kicsit közelebb kerültünk a borhoz.