Kerülőutak (Sideways)

Amikor Hollywood dönti a tőkét

Volt egyszer egy Oscar-díjas film, amely váratlan hatást gyakorolt az amerikai borpiacra: a Merlot nevű szőlőfajta kegyvesztett lett, a Pinot Noir pedig mennybe ment...

A Vasárnapi Blikk-ben megjelent cikkünk bővebb változata.

Ha valaki komolyabban érdeklődik a borok iránt, előbb-utóbb belefut az ún. Sideways-effektusba, ami az öt Oscarra jelölt – egyet pedig el is nyerő – boros kultuszfilm angol címe után kapta ezt a nevet. (Magyarországon a film Kerülőutak címen került bemutatásra.) 

A történet furcsa párja, a sikertelen, de fanyar humorú író, Miles és már-már ütődötten optimista, harmadvonalbéli színész, Jack, aki épp nősülés előtt áll. Jack, hogy borsznob barátja kedvében járjon Kalifornia híres borvidékére, a Napa-völgybe invitálja egy legénybúcsús hosszú hétvégére. A vidám történet persze romantikus fordulatot vesz, hőseink ugyanis megismerkednek két, a boriparban dolgozó nővel… A mi szempontunkból most csak annyi fontos, hogy számtalan boros vacsorán vesznek részt együtt, ahol is egyszer Miles nem éppen válogatott szavakkal kel ki a Merlot ellen, helyette pedig a Pinot Noir mellett teszi le a voksát.

Képünk illusztráció.

A legenda szerint a 2004-es bemutatót (majd az Oscart) követően a Merlot iránti kereslet olyan drámaian esett Amerikában, hogy sok helyütt ki kellett vágni az ültetvényeket, hogy a helyükre Pinot Noir-t telepítsenek.

Ez utóbbi motívum valószínűleg nem igaz, ha ugyanis valaki kivág egy ültetvényt, hogy valami mással újra telepítse, 4-5 évig onnan nem szüretel és nem is készít bort, de az valóban igaz, hogy a tömegfogyasztók piaci szegmensében – csak a film miatt – negyedére(!) esett vissza a Merlot-fogyasztás, és megsokszorozódott a Pinot Noir iránti igény. A legendával ellentétben azonban ezt a kényesebb borfogyasztók sem nézték rossz szemmel, a kilencvenes években ugyanis valóban elárasztotta Amerikát az olcsó, gyenge minőségű, szörpösen gyümölcsösre hangolt Merlot, így hadd hulljon a férgese alapon, a hozzáértők sem bánták a fajtaválaszték átrendeződését.

A Kerülőutak azonban így is marketinges választóvonal lett a kaliforniai bor történetében. Egy Rudolf McClain nevű fiatal filmes például ellen-dokumentumfilmet készített MerLove címen, amelyben kaliforniai és óvilági „borcelebeket” sorakoztatott fel, hogy hitet tegyenek a Merlot mellett.

Erre azonban valójában nem sok szükség volt: Bordeaux híres fajtája ugyanis köszöni, enélkül is jól van. Erre egyébként a film egy vájtfülűeknek (-ízlelőbimbójúaknak?) szóló poénja is utal.

A Merlot-gyűlölő Miles féltve őrzött kincse ugyanis egy ’61-es Cheval Blanc. Ez a bordeaux-i nagy bor azonban történetesen épp Cabernet Franc és Merlot házasítása…