Mi fán terem a Master of Wine?

Jedik, pohárral a kézben

A párlatok és borok világában vannak néhányan, ebben a percben egészen pontosan 299-en, akiket a borbarátok nagy áhítattal egyszerűen csak „jediknek” becéznek, mert szinte emberfeletti a tudásuk a világ borairól, és mert az ő zárt, elit csapatukba is nagyjából olyan nehéz bekerülni, mint egy ifjú padavannak jedi-mesterré válnia. Ők a Master of Wine-ok, a bor nagymesterei.
A Vasárnapi Blikk-nek írtuk.

Magyarra várva.

Az, hogy a világon ma 300-nál is kevesebb MW van, már önmagában is jól mutatja a mesterré válás nehézségeit: az Institute of Masters of Wine-ba (IMW), ami nagyjából a Phd-képzéshez, vagyis az egyetemi diplomát követő doktori képzéshez hasonlítható, már bekerülni is nehéz, sikeresen elvégezni pedig szinte lehetetlen: a bukási arány 90%(!) körüli.
Aki egy kicsit is ért a borhoz, az tudja, hogy a borvilág fővárosa, legbefolyásosabb metropolisza: London. Ez nyílván összefügg a gyarmati múlttal és azzal, hogy a briteknek saját bora nem igen volt a történelem során, így fokozatosan a világ borainak legfőbb vásárlóivá és szakértőivé váltak. Nem véletlen tehát, hogy a Master of Wine-képzés ötlete Londonban született meg, méghozzá 1953-ban, a Borkereskedők Céhe, valamint a Bor és Párlat Társulás összefogásának eredményképpen: e két nagymúltú társaság képviselői fogtak össze, hogy a bor művészetével, tudományával és kereskedelmével kapcsolatos képzés világközpontjává az angol fővárost tegyék. (Sikerült.) A tekintélyes IMW ma már mindkét szervezettől független és tagjain keresztül a Föld 23 országában van jelen.
A szigor egyébként régi hagyománya az iskolának, már az 1955-ös első vizsgán is csupán hatan mentek át a 21 végzős hallgatóból. Pedig már ahhoz is bortudósnak kell lenni, hogy valaki egyáltalán az iskola végéig eljusson. A felvételin általában azok felelnek meg, akik a szintén londoni bázisú (bár képzéseit már a szomszédos Burgenlandban, Ruszton is kínáló) Borakadémia diplomásai: nemzetközi borakadémikussal már mi, magyarok is büszkélkedhetünk, ahogy a Master of Wine-hallgatónk is van: végzett MW-nk még nincs. A jedijelölteknek minimum két éves képzésen kell részt venniük, embert próbáló házi feladatokat, önképző modulokat elvégezniük, évente egy-egy hetet szemináriumon tölteniük, de meghatározott rendje van az egyéni konzultációknak is. És eztán jön csak a neheze: az elméleti képzést négy darab, egyenként háromórás szőlészeti, borászati, borkereskedelmi esszé sikeres megírásával lehet lezárni; a gyakorlatit pedig három darab, külön-külön 12 bort felölelő vakteszttel, amelyen nemcsak a szőlőfajtát kell felismerni, de a származási helyet és a borkészítési technikát is. A képzést egy 10 ezer szavas disszertáció, vagyis szakdolgozat zárja egy szabadon választott, de eredeti, az Intézet által jóváhagyott témában.
A beavatottak tudják, hogy a Master of Wine-képzésnek két-három ígéretes, magyar hallgatója is van, így, ha velük lesz az Erő, hamarosan köszönthetjük az első magyar Jedit is!