2011. május 27., péntek

Főzőfülke-forradalom!

Tokaj és a Közel-, ill. Távol-Kelet konyhája

A Vasárnapi Hírekben megjelent cikk hosszabb változata

Régóta fejtörést okoz a világ borkedvelő felének, hogy mitivó (sic!) legyen, ha török, kínai, thai, japán vagy indiai étterembe téved. Sokáig úgy tartotta a fáma, hogy a csípősség az ízlelőbimbók Armageddonja, a felégetett földön pedig nincs az a bor, ami érvényesüljön. Hasonlóan kapituláltunk a karakteresebb fűszerezés láttán: egy nagyobb csipet kardamonról, korrianderről vagy köményről mindenki úgy tartotta, hogy olyan mint a Hegylakó – csak egy maradhat, mégpedig ő, az alfahím-fűszer. Mindezek miatt aztán sokáig úgy tűnt, a világ keleti felének konyhája már soha nem lesz jó barátságban a borral – és nem csupán Allah szigorú tekintete miatt…

Az új évezredben azonban születtek népszerű megoldások: az elzászi Gewürtztraminer (nálunk: fűszeres tramini) pár éve szupernóvaként villant fel. Minden olyat ízvilágot hozott, ami a keleti konyhára jellemző: licsit, gyömbért, rózsaszirmot és narancshéjat. Jó néhány (tudatos vagy véletlen) összekóstolással később azonban a gasztróguruk rájöttek, hogy nem is ezeken a jegyeken múlik a párosítás sikere, hanem a maradékcukron. (Azon a természetes cukortartalmon, ami a lezárult vagy mesterségesen megszakított erjedés után a borban visszamarad – és amitől a bor nem feltétlen lesz ’édes’ besorolású, lehet félszáraz, de akár száraz iskolázású is.) A tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy a csípősséget és az intezív fűszerességet az egyes borokban rejlő cukor kedvesen ellensúlyozza, sőt, együtt mutatják meg legszebb orcájukat. Az elzászi tramini egyébként ilyen: nemcsak a fajtára jellemzően aromás, de rendre maradékcukros és ugyanez az iskola érvényesül a Rajna-mentén készített nagy rizlingek esetében is, amelyek szintén remekül reagálnak a Közel- és a távolabbi Kelet ízeire. Ám nemcsak a franciáknak és a németeknek van ezeregyéjszaka-kompatibilis boruk, amint azt nemrégiben egy budapesti, a legnépszerűbb női gasztróbloggerek köré szerveződő bor-étel párosítós rendezvény is bizonyította. A néhány gramm maradékcukrot sosem nélkülöző száraz-félszáraz, vagy akár késői szüretelésű Tokajival, és a hozzájuk passzított burritóval, börekkel, vietnámi szendviccsel és zöld curryvel a 9 nő bizonyította, hogy hegyaljai boraink bizony könnyen „bjútiful frencsipbe” keveredhetnek a sarki gyrosos csípős báránysis-ével, de akár a szomszéd utcában lévő indiai Tikka Masalájával is.

Nem kell tehát megszakadni ahhoz, hogy home made gasztrofenomének legyünk: csak rendeljünk a gombamód szaporodó keleti éttermek egyikéből valami kellemesen csípős kashmiri-t vagy egy huszárosabb Pad Thai tésztát, majd pattintsunk fel hozzá egy palack Tokaj Nobilis Barakonyi Furmintot, vagy épp egy Oremus Mandolás Furmintot. A vendégek egy emberként tapsikolnak majd, mi pedig a győztes főzőfülke-forradalmárok elégedettségével dicsérhetjük a nemzetközi együttműködés rendszerét; a Tokaji bámulatos soknyelvűségét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése