2011. október 16., vasárnap

Irgumburgundi!

Mutasd a poharad, megmondom, mit iszol. Ha például ilyennagykelyhű, öblös poharad van, valószínűleg burgundit szürcsölsz. De mi is az aburgundi..?
(A Vasárnapi Blikk-nek írtuk, amely ezen a napon 3D-ben jelent meg!)

A világ egyik leghíresebb borvidéke Franciaország keleti részén, az ismertebb Rhone kevéssé ismert mellékfolyójának, a Saone-nak a völgyeiben és lankáin terül el. Bár – némi leegyszerűsítéssel – csupán két világfajtára épül, sok tekintetben mégis ez az egyik legösszetettebb borvidéke a világnak: a talajadottságok például olyan változatosságot mutatnak, hogy akár két, szomszédos dűlő (cru) borai is egészen más árkategóriát képviselhetnek. És ez ténylegnem csupán marketing. Sokan pont azért tartják olyan sokra a burgundi rendszert, mert az nem emberi tulajdonviszonyokra, hanem a természetiadottságokra: a dűlőkre épül. A burgundi bor attól lesz drága, hogy egyévszázadokon át bizonyító, különleges adottságú földdarabon termett, nem pedig attól, hogy egy nagynevű pincészet logóját viseli magán. A modern bor világában ugyanis gyakran a címkét, a márkát fizetjük meg (ez nálunk fokozottan igaz), Burgundiában azonban a márka maga a dűlő, a természeti adottság. A nagy dűlők sodorvizén persze sok ravaszul megfogalmazott boros címke evezne fel, de minimális tudással ezek között is könnyű elnavigálni: a burgundi borcímkék mindig területi logikát tükröznek – minél szűkebb területet (mondjuk, egyetlen,kiváló dűlőt, grand cru-t) jelöl a címke, annál drágább; és minél nagyobb, mondjuk, többfalut lefedő területet, annál olcsóbb a bor. Ezzel a szisztémával áll szöges ellentétben a gőgös bordeaux-i besorolás, ahol 1855-ben, még III. Napóleon utasítására borkereskedők rangsorolták az egyes chateau-kat, vagyis főúri szőlőbirtokokat, és ebben a sorrendben azóta se nagyon volt változás, hiába nincs már meg - adott esetben - egyetlen kavics se abból a földből, amely valaha elsőosztályúvá tett egy birtokot. Burgundia egyébként egyetlen fehér és egyetlen piros fajtára épül: a fehéreket a Chardonnay, a vörösborokat a Pinot Noir kényes szőlőjéből készítik. Északon terül el Chablis vidéke, ahol jellegzetes frissebb fehérek kerülnek palackba, aztán délebbre jön Burgundia szíve, a Cote’d Or, az „aranypart”, amely a szőlőlevelek szüreti színéről kaptaa nevét. Ez a földdarab a világ legdrágább szőlőskertjei közé tartozik, északi „féltekéjén”vörös, a délin pedig fehérborokat terem – talán a világ legjobb (és legdrágább) fehéreit. Ezt az iskolát itthon még kevesebben követik, ám a Pinot Noir-ral már sokan kísérleteznek nálunk is és annak ellenére akadnak szép tételek, hogy a Pinot talán a legkényesebb, legszeszélyesebb fajtája a földnek: sem túl hidegben, sem túl melegben nem ad igazán jó bort. Ebből is kell egy kicsi neki,meg abból is: nem véletlen, hogy épp Burgundiában érzi a legjobban magát. Azért egy egri St. Andreával nyugodtan próbálkozhatunk itthon is…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése