A Népszabadság Magazin-nak írt cikk hosszabb változata!
Londonban, hej, van számos utca és minden utcasarkon van egy jóravaló borbár és/vagy borkereskedés. London ugyanis – bocsánat, kedves franciák – Európa borfővárosa. Ott képezik a borvilág jedilovagjainak becézett Master of Wine-okat és ott székelnek a legbefolyásosabb borkereskedők is, ami nem kevesebbet jelent, minthogy a bordeaux-i, a burgundi, a portói, a sherry, a legtöbb újvilági bor (ausztrál, új-zélandi, dél-afrikai), vagy épp a mi – nagyon is óvilági –Tokajink világpiaci helye is ott, az egykori gyarmatbirodalom központjában dől el. Nem véletlen tehát, hogy Európa egyik legizgalmasabb borral kapcsolatos élményközpontjáért is Londonig kellett utaznia a borissza magyarnak. Mostanáig.
A híres Temze-parti Vinopolis után ugyanis a „pesti City”-ben, a Parlament mellett futó Falk Miksa utcában is megnyílt a Vinopolis nevű élményközpont, amely Pesten is afféle 5in1 komplexum: borbár, borkereskedés, turisztikai attrakció, iskola és rendezvényhelyszín, egyben. Persze nem véletlen a londoni „mintaintézménnyel” való számtalan egyezés: Szente Zsolt, a Vinopolis Budapest egyik tulajdonosa és operatív vezetője maga is sokáig volt afféle londoni „bebíró”: évtizedes angliai „multikarrier” után tért vissza tavaly Magyarországra, hogy a bor-magyar-attrakció szavak háromszögében segítsen létrehozni valami világszínvonalút. Úgy tűnik, sikerült, és ebben már a helyszín kiválasztása is segítette őt és alkotótársait. Az ötödik kerületi Falk Miksa utca ugyanis az elmúlt években a pesti belváros egyik legkarakteresebb helyévé vált. A csöndes, könnyen besétálható utcácskában egymást érik a galériák, párizsias hangulatú kávézók és „szakosodott” bútorantikvitás üzletek: nincs az az art decóra, vagy szecesszióra fogékony városlátogató, aki kihagyná útitervéből a ezt a helyet. Itt, egy néhai árverőház impozáns, kétszintes épületében rendezkedett be a pesti Vinopolis.
Az utcafront hatalmas üvegfelületekkel tagolt felső szintjén kapott helyet a borbár és a kávézó, ahol napközben a fontos ügyek beavatottjai sutyorognak diszkréten és városi wifi hot spotok között szlalomozó szellemi szabadfoglalkozásúak rendezik be alkalmi irodájukat. És nem hiányoznak innen persze a már emlegetett városlátogatók, a kultúra minden formáját – így a bort is – nagy étvággyal fogyasztó külföldi turisták sem. Itt, a felső részben, néhány lépcsőfokkal az utcaszint fölé emelve alakították ki a borkereskedést, amely a 22 magyar borvidék mindegyikét képviselteti „bortfoliójában”, amiképp a világ 15 külföldi bornagyhatalmának „celebjei” is helyet kaptak a Vinopolis ezer(!) tételnél is többet kínáló vinotékájában. És, ha borról van szó, hol várná az igazi meglepetés a látogatót, ha nem a pincében. A Vinopolis meglepően tágas, utcaszint alatti terében a kiválasztottaknak elkülönített, az angol klubokra hajazó szivarszobán túl két fontos „intézmény” várja a borbarátokat: a virtuális bortúra, amellyel különféle tematikus bontásban kóstolhat bele mindenki a magyar borvidékekbe – persze a szó szoros értelmében – és a londoni székhelyű Wine and Spirit Education Trust által akkreditált boriskola.
Hogy a magyar borbarátoknak új szentélye született, az aligha kérdéses. Azt meg csak remélni lehet, hogy Budapest is új turisztikai attrakcióval gyarapodott, amely a burgenlandi kisváros, Ruszt mellett végre a magyar fővárost is felteszi a borrajongók Közép-Európa térképére. Eddig ugyanis, minden önbecsapásunk ellenére, nem volt ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése