Vörösboros fejfájás

A rejtélyes RWH

Rosszul hangzik, ugye? Mindenesetre rosszabbul, mint a vörösboros marhapörkölt. Pedig mindkettő létezik: legföljebb az egyiknek nem ismert a pontos „receptje”.  

A Vasárnapi Blikk-nek írt cikkünk hosszabb változata.

Sem a borászok, sem az orvosok nem tagadják, hogy létezik egy tünetegyüttes, amelyet magyarul vörösboros fejfájásnak, angolul pedig – rövidítése nyomán – RWH-nak neveznek, ám senki sem tudja pontosan, mi okozza mindezt . Az RWH-nál a „páciensnek” akár egyetlen pohár vörösbortól is megfájdulhat a feje, gyakran már negyedórán belül és nem ritkán bőrpír, látványos kipirulás is kíséri az elsődleges tünetet. Az elmúlt közel három évtizedben számtalan orvosi kísérlet zajlott már, hogy fülöncsípjék a bűnöst, de a mai napig nem sikerült egyetlen gyanúsítottra szűkíteni a kört, inkább csak a gyanúsítottak egy csoportjára: a szulfid, a hisztamin, a tannin és tiramin „bűnbandájára”. Az első elméletek szerint a vörösbor nyomán föllépő fejfájásért a borban lévő ként tartották felelősnek. Az ugyan igaz, hogy ha a borász túl sok kénnel fertőtleníti-stablizilálja a borát, akkor attól másnap bizony fájhat a borisszák feje, ám az RHW ennél hamarabb jelentkezik, ráadásul bizonyos édes fehérborokban jóval több a kén, mint a vörösökben, mégsem okoznak fejfájást. Annyi azonban kiderült, hogy asztmás betegeknél a vörösbor kéntartalma valóban lehet a fejfájás oka. A nyomozás tovább folytatódott: a gyanú a hisztaminokra terelődött, azaz néhányan úgy sejtették, valamiféle vörösbor-allergiáról van szó. Kiderült azonban, hogy ez csak nagyon kevés borivó esetében igaz: azoknál, akiknek a szervezetében nem termelődik elegendő egy bizonyos enzimből. (Ez kétféleképp is pótolható. Az allergiás betegnek vagy Claritine-t érdemes bevennie a tervezett borivás előtt, vagy egy bögre erős, fekete teát innia – ez utóbbi flavonoid-tartalma ugyanis képes megakadályozni a főfájást.) 

Ezt követően irányult a tanninokra, a vörösborokban lévő, a szájunkat összehúzó csersavra a kutatók figyelme. Tannin alapvetően két forrásból kerülhet a borba: a szőlőből (a héjból, magból és kocsányból), illetve a hordóból. Márpedig mind a héjjal, mind a hordóval a hosszú életű vörösborok érintkeznek többet. Kutatók szerint a tannin szerotonint szabadít fel, amely – az arra hajlamos fogyasztókban – migrénes érgörcsöket okozhat. Ám ez a teória sem magyarázta meg teljesen az RWH-t, ha ugyanis a tannin a ludas, akkor a vörösbortól fájós fejű embereknek a keserű csokitól, vagy a teától is szenvedniük kellene. 

A „fejvadászat” folytatódott tehát és lett is egy új gyanúsított: a tiramin. Ez az amin-vegyület az adott élelmiszer, esetünkben a bor „érésével-korosodásával” jelenik meg és afféle hamis stresszhelyzetet hoz létre, amire az emberi szervezet a vérnyomás emelkedésével, annak mellékhatásaként pedig fejfájással reagál. Legalábbis azoknál, akiknek a szervezete nem tudja metabolizálni, feldolgozni ezt a vegyületet. A rejtély megoldása tehát még várat magára. Mi két dolgot tehetünk. Egy: lehetőleg nem keverjük össze a „túlfogyasztás” nyomán fellépő fejfájást (magyarul: a macskajajt) az RHW-vel. Kettő: figyeljük magunkat, melyik vörösborra, hogyan reagálunk. Szerencsés esetben ugyanis nem kell mindegyikről lemondanunk.