A világhírű bordói

Bordeaux kétségtelenül a világ leghíresebb borvidéke... 
A Vasárnapi Blikk-ben írtunk róla.


Bár a világ néhány legdrágább fehér desszertbora is itt készül, a mintegy hatvan eredetvédett területből (apellációból) álló borvidék szinte egyet jelent a vörösborral – nekünk, magyarunknak még egy színnevünk (bordó) is „innen” származik.
 

A kép nem a pincénkben készült.

De mi is tette Bordeaux-t viszonyítási ponttá? Természetesen sok minden, de néhány érték azért kiemelhető. Először is a fajtaportfolió, vagyis azoknak a szőlőfajtáknak a listája, amelyek innen indultak világhódító útjukra – és amelyek ma már zárt, „elitklubot” alkotnak: bort a bordeaux-i borvidék területén csak ezekből lehet készíteni. A kékszőlők között csupán hat ilyen fajta van: a legkevésbé ismert a Petit Verdot, aztán ott a Dél-Amerikában új karriert befutó Malbec és Carmenere, végül jönnek a világsztárok, a Merlot, a Cabernet Franc és a Cabernet Sauvignon.
 
Hozzáértők szerint a bordeaux-i borvidék titka a különleges földrajzi adottságokban rejlik. A területet a vizek közelsége határozza meg, nyugatról az Atlanti-óceán van hatással a klímájára, amelybe ráadásul egy két folyóból egyesülő nagy folyam, a Gironde is beletorkollik. Mindezek temperáló hatásának köszönhetően az ősz hosszú és viszonylag fagybiztos, így a kékszőlő héjában lévő tanninok, csersavak szebben érnek be és simulnak bele a borba, mint – állítólag – bárhol másutt a világon. A borszakértők nem csupán a Bal és Jobb Part, meg a „folyóköz” borai között tesznek különbséget, hanem az egyes apellációk, sőt az ún chateau-k (ejtsd: sató) között is. Ez utóbbi szó kastélyt jelent, utalva a sokak szerint kissé igazságtalan borminősítési rendszerre, amely nem dűlőkön, hanem termelőkön alapul. Itt egy-egy chateau jelent egy-egy termelőt, és bár a legtöbb esetben valóban kastélyszerű épület trónol a szőlő közepén, néha ennél jóval szerényebb birtokközpontok is ilyen név alatt hozzák forgalomba a borukat. A világ egyik legvitatottabb klasszifikációs (besorolási) rendszere 1855-re nyúlik vissza, amikor III. Napóleon a világkiállítás előtt összeíratta a legjobb áron értékesítő chateau-kat. Kritika egyébként azért éri a rendszert, mert azóta sok elsőosztályú birtok adta-vette a szőlőket, de ez a rangjukat nem érintette, ami sokak szerint nem fair az egyre kiválóbb minőséget produkáló, de alsóbb „kasztba” született termelővel szemben.
 
Bírálat ide, vagy oda, a világ legdrágább borai ma is innen kerülnek ki: egy Chateau Petrusért akár 42 ezer dollárt is megadnak a gyűjtők, de kisebb évjáratokért már 3 ezerért is hozzájuthatunk…