Cider, az angolok bora
Amy Winehouse tragikus halálhírére több ezer tisztelője zarándokolt az excentrikus énekesnő észak-londoni lakásához. A kerítésnél égő gyertyák és szívhez szóló üzenetek mellett teli cideres üvegeket is hagytak a gyászoló rajongók…
 |
| Fotó: Petrucz/borbárhorda |
A tradicionális brit almabor ugyanis Janis Joplin, Jim Morrison és Kurt Cobain követőjének is kedvenc tudatmódosítója volt – igaz, azok közül talán a legártalmatlanabb. A cider alkoholtartalma nagyjából a mi világos söreinknek felel meg. Amy Winehouse-ra is emlékezve lássuk tehát, mi fán terem a cider. Well: az almafán. Az almából alkoholos erjesztéssel előállított italt a normannok terjesztették el Észak-Nyugat-Európában, komoly konkurenciát teremtve Angolhonban például a szőlőből készült bornak (nem mintha a globális felmelegedés előtt az albioni klímán beérett volna a bornak való szőlő). Az eljárás roppant egyszerű: egy hatalmas darálóra emlékeztető szerkezetben ripityára törik a speciálisan cidernek való almát (bár egyes termelők „mezei” őszi almát is felhasználnak), mely masszát (avagy pommage) utána egy speciális szövetbe csomagolják, amely a szűrő szerepét tölti be. Ezeket a csomagokat aztán egymás fölé pakolják, a rétegek közé pedig rácsos falapokat helyeznek, végül az egészre irtózatos nyomást fejtenek ki felülről, hogy alul a tiszta almalé kifolyjék. Ezt követi az erjesztés, majd a 3 hónaptól akár 3 évig is tartó tölgyfahordós vagy acéltartályos érlelés, ami alapvetően határozza meg a cider színét és karakterének mélységét. Lévén az almában kevés a természetes cukor, ezért viszonylag instabil (magyarul fertőzésre és elbomlásra érzékeny), így előbbi lépéseket gyorsan és tisztán kell elvégezni, ügyelve arra, hogy minél rövidebb ideig érintkezzen levegővel. Az almabor (néhol almasörként is találkozni vele) iskolázása az édestől a szárazig terjedhet, függően a cukor kierjedésétől, és többnyire enyhén szénsavasak (a ki nem erjedt cukortól alakul ki).
 |
| Fotó: Petrucz/borbárhorda |
A magyar piac nyitottságot mutat az angolok hagyományos itala felé: az online és offline kereskedésekben, illetve sok étteremben/kocsmában az angol Westons-tól az ír Magners-en át, egészen a svéd Kopparbergig bezárólag legalább 6-7 nagy és neves márka elérhető, ezeken belül is persze több fajta létezik, szűretlentől a kristálytisztáig, édestől a csontszárazig. Vannak ízesített ciderek is (legutóbb épp bodzással találkoztunk), de ez nem összetévesztendő a más gyümölcsből készült borokkal. Míg előbbi valójában almabor, amelyet különböző aromákkal és/vagy gyümölcskoncentrátummal ízesítenek, addig pl. a perry (a cider kisöccse) körtéből készült bor, amely ugyanolyan eljárással készül, mint a cider. Ennek egyik legkiválóbb példánya a finoman szénsavas Weston’s Premium Organic Pear Cider, amely kizárólag biokörtéből készült. Magyar almabor – legalábbis tudomásunk szerint – még nincs a piacon, pedig az ország adottságait tekintve akár lehetne is. Minden esetre a járvány a magyar fogyasztók körében terjed: jelen pillanatban 14499 rajongója van a Cider Budapest oldalnak.
Míg a magyar kereslet egyelőre csak kibontakozóban van, addig a briteknél valóságos tömegtermelésről és –fogyasztásról beszélhetünk: évente 6 millió hektolitert állítanak elő, amely nagy része le is csúszik az angol torkokon. (Valószínűleg ez nem a kétezres évekre alakult így, hiszen a legenda szerint a 14. században az újszülötteket a keresztelőn ciderben merítették meg víz helyett, mert az almabor tisztább, ezért biztonságosabb volt. Ezt pedig csak úgy tudjuk elképzelni, ha hektoszám állt a pincében az almabor.) A tömegtermelés mellett persze van egy igen széles, minőséget kereső és találó réteg: ugyan a cider alapkarakterét tekintve (instabilitása miatt) nem alkalmas arra, hogy a végtelen összetettséget keressük benne, de fülledt nyári estéken kiváló élvezetet nyújt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése